Reményik Sándor : Régi csoportkép előtt – Versfejtés – 4. rész

Sikerült hát megtudnunk az eddigi információk alapján, hogy Reményik Sándor régi cimborái közül néhányan sikeresen átsuhantak a határon (tán a muszka síkon) Csehországba. Nézzük hát tovább : rejteget-e még valamit a vers? Igen! Méghozzá egy titkos találkát. Íme a 9., 10., és 12. versszak: Ma kellene összesereglenünkVezetőnk, a nagy „Tanító” …

Reményik Sándor : Régi csoportkép előtt – Versfejtés – 3. rész

Ha elolvastátok már az előző két részt: Reményik Sándor : Régi csoportkép előtt – versfejtés – 1. rész.Reményik Sándor : Régi csoportkép előtt – versfejtés – 2. rész. akkor akár összegezhetjük is közösen, amit eddig már tudni vélünk. Tehát . . . adott egy tablókép, ami – valójában nem is …

Reményik Sándor: A sírtól a bölcsőig – 2. rész

Nézzük, hogy jellemzi Reményik versében az ifjúságot, vagyis Petőfit mint ifjú költőt! Az ifjúság? Én öregen születtem,Erdélyben ősz volt, – őszült a világ,A nagy lombhullás poétája lettem. Fejtésemben ez így hangzik: 1. verzió . . . Az ifjúság? 4Öregen születtem Erdélyben, 9a világ poétája lettem. 9 Magyarázat: Reményik, Babits, és …

Reményik Sándor: Régi csoportkép előtt. – 2. rész

Folytatva feltáró utunkat most navigáljunk át az ötödik versszakra: Alul a két utolsó szörnyű sorstársEgymás mellé hogy is kerülhetett?A fotográfus megálmodta tánÖnként kihivott testvér-végüket? Ha jobban szemügyre vesszük e versszakot, már az első sorban utal a „két utolsó szörnyű sorstárs”-al a versszak végén található két sorra! Persze ha sorstárs szót …

Reményik Sándor: A sírtól a bölcsőig.

– A kiskőrösi magyaroknak, az új Petőfi-szobor leleplezésére – Ez a költemény azért került bele a fordításaim (bocsánat: fejtéseim) közé, mert annak ellenére, hogy a vers a „Petőfi-Társaság Lírai Anthológiája” című könyvében is megjelent 1930-ban, nem épp egy Petőfit magasztaló vers. Ugyan elsőre annak tűnhet . . . A könyv …

Reményik Sándor: Régi csoportkép előtt. – 1. rész

Baráti emlék: „érettségi kép” . . .  – kezdi versét ekképp Reményik.  A gyanútlan olvasó, – vagy inkább hívjuk talán: nem szakavatott szemnek – hajlamos e verset úgy olvasni, (s tán némiképp befogadni), mint egy a múltban elmélázó költő, – annak emlékképeit felidéző – kedves írását. A valóság azonban – …