Reményik Sándor: A sírtól a bölcsőig – 2. rész

Nézzük, hogy jellemzi Reményik versében az ifjúságot, vagyis Petőfit mint ifjú költőt!

Az ifjúság? Én öregen születtem,
Erdélyben ősz volt, – őszült a világ,
A nagy lombhullás poétája lettem.

Fejtésemben ez így hangzik: 1. verzió . . .

Az ifjúság? 4
Öregen születtem Erdélyben, 9
a világ poétája lettem. 9

Magyarázat:

Reményik, Babits, és számos korabeli költő fával (törzsel, ágakkal, gallyakkal levelekkel, lombbal) jelezte a versében azt a részt amiben bizonyos szavak törzsként állnak, s tartanak sorokat, gallyként nyújtóznak, lombként rendeződnek csoportba, s szó-levelekből alkotnak lombkoronát.

Megjegyzés: A sorok mögött a szótagok számát tüntettem fel.

A lombhullás pedig bizonyos szavak elhagyására utal a versben, hogy a valódi üzenet felfedje bájait. Ősz volt, – őszült, alatta a nagy lombhullás – ő is hull. Az utalás legtöbbször hull!

Folytatása hamarosan . . .

Vélemény, hozzászólás?