Reményik Sándor: A sírtól a bölcsőig.

– A kiskőrösi magyaroknak,
az új Petőfi-szobor leleplezésére –

Ez a költemény azért került bele a fordításaim (bocsánat: fejtéseim) közé, mert annak ellenére, hogy a vers a „Petőfi-Társaság Lírai Anthológiája” című könyvében is megjelent 1930-ban, nem épp egy Petőfit magasztaló vers. Ugyan elsőre annak tűnhet . . .

A könyv Budapesten került nyomásra az Anthenaeum r.-t. könyvnyomdájában.

Csak érdekesség képp írom ide a címoldalon gondosan megformált bevezető szöveget, amíből egyértelműsíthető, hogy a kiadó és a társaság mossák kezüket, ha a költők kicsit gonoszkodnának. Mindenki – értsd: minden a könyvben szereplő Költő – a maga ízlésének megfelelően választotta ki a legkedvesebbnek ítélt új verseit:

EZ AZ ANTHOLÓGIA ÚGY KÉSZÜLT,
HOGY A PETŐFI-TÁRSASÁG FÖLKÉRTE
MINDEN KÖLTŐ-TAGJÁT: VÁLOGASSON
KI ÚJABB VERSEI KÖZÜL EGY FÉLÍVRE
VALÓT S BOCSÁSSA A KIS GYÜJTE-
MÉNYT AZ ANTHOLÓGIA RENDELKEZÉ-
SÉRE. A VERSEK KIVÁLOGATÁSÁBA
SEM A PETŐFI-TÁRSASÁG, SEM A
SINGER ÉS WOLFNER RT. KÖNYVKIADÓ
CÉG NEM FOLYT BE, MINDEGYIK KÖLTŐ
A MAGA ÍZLÉSE SZERINT SZEMELTE
KI AZOKAT A VERSEIT, AMELYEKKEL
A PETŐFI-TÁRSASÁG ANTHOLÓGIÁJÁ-
BAN SZEREPELNI KÍVÁNT.

Lássuk a vers fejtését.

Az első sorban „A bölcsőjéhez invitáltatok.” kiderül, hogy valójában nem Önszántábol jött Reményik Petőfi bölcsőjéhez, hanem mert invitálták. A bölcső: Kiskőrös – Petőfi szülőhelye.

Eddig úgy gondolom, hogy semmi olyat nem írtam, ami ne lenne mindenki számára ismert a vers elolvasása után.

Reményik több helyen utal arra, hogy hosszú utat tett meg a bölcsőig, (és ez nem csak Erdélytől – Kiskőrösig értendő . . . ) és hogy elfáradt.

Petőfit dalos csalogánynak aposztrofálja –

Mögöttem . . . Nem csalogány szól.

Magát pedig: bölcs bagolynak –

Mögöttem . . . Csak bagoly huhog . . .

A bölcső előtt leborul, de nem szívesen . . .

A versben most bontakozik ki igazán a negatív felhang:

„Engedjétek, hadd nézzek bele hát,
Hadd lássam benne beteg szemmel is
A magyar tavaszt, a csuda-csírát,
Az égig-csapó hármas csuda-lángot:
Ifjúságot, szerelmet, szabadságot.”

A „beteg szemmel” vizsgálódó költő, – valójában a szemének semmi baja nem volt, csak épp egy kicsit más szemmel nézett a körbe ugrált Petőfire – csuda-csíra, csuda-láng-al jelzi Petőfit – enyhén szarkasztikusan. Persze éppenséggel kihallható belőle a kedvesség fuvallata is, habár kötve hiszem, hogy babusgatni akarta a dalos csalogányt. Inkább itt: a „Na hadd nézzem meg magamnak ezt a csuda-csírát!” – lehetett . . .

S ha szándéka nem lenne elég világos számunkra, akkor azt még meg is erősíti az „ellen-képemet” utalással a versszak végén.

A cikk folytatása: Reményik Sándor: A sírtól a bölcsőig – 2. rész

Vélemény, hozzászólás?