Reményik Sándor: Terülj-asztalkám

A verset 1933 július 28-án írta Reményik, mely – látszólag – egy többfogásos – jóízűen elfogyasztott – erdei lakoma leírása.

A valóság azonban ennél sokkal súlyosabb dolgokat fed fel a költő. 

Miután megfejtettem az írás valódi tartalmát, engem is borzasztóan megrázott, csak döbbenten ültem kezemben a kötettel . . . 

A helymegjelölés már az első két sorban megtörténik:

Itt, – ez a hely,
Az erdőben, a kertünkhöz közel.

Itt nem volt szüksége Kerényinek rejteni a helyet, hisz az már egy korábban megtörtént eseményhez fűződik, ami ahogy lentebb utal rá az Április kezdetű sorban, . . . már késő . . . vagyis már nincs mit tenni, megtörtént a dolog . . . 

De mi?

A történet fő szálát a fogásokra helyezi, és a „Megéheztünk nagyon.” sorral jelöli a kezdetét a téma kifejtésnek, a befejezését pedig az „Ettünk. Megelégedtünk.” résszel zárja.

A 4. sorban a szereplőkre is utal a költő:

Hárman voltunk jelen,
Te, én, s a kisfiad.

A Te: jelölheti a tettet elkövetőt, vagy talán az olvasót . . .

Az én: egészen biztosan a költőt . . .

Végezetül a kisfiad: gyermeked. Lentebb utal erre: „Embernek Fiára ”

Tehát megvan a hely: az erdő. Megvan az időpont: Április, és megvannak a szereplők.

Lássuk mi történt pontosan azon az áprilisi késő délutánon az erdőben megterített tölgyfa-csonkon: tündérasztalon. Mi ez a többfogásos „Terülj-asztalkám” amitől a költő úgy jóllakott, hogy idézve Őt: „Hullt morzsájából majszolok ma is” . . . – megjegyzem: ettől én is úgy jól laktam, hogy elment az étvágyam.

hamarosan folytatom . . .

Vélemény, hozzászólás?